Asztali óra

A Juglans nigra, a kelet-amerikai feketedió a diófélék családjába tartozó lombhullató fafaj. A fekete dió hihetetlenül fontos fa a kereskedelemben, mivel a fa mélybarna színű és könnyen megmunkálható, így kiválóan alkalmas órák gyártására. A kéreg jellemzően szürkésfekete, és mélyen barázdált vékony barázdákká, ami igazán egyedi gyémánt alakú mintázatot ad a kéregnek.
A fekete diót 1629-ben hozták be Európába, és nagyra értékelik sötét színű, egyenes szemű, valódi szívfájáért. Nehéz, erős, ütésálló, mégis könnyen hasítható és megmunkálható. A fa kemencében szárítható, és fűszerezés után is jól megtartja formáját, ami még vonzóbbá teszi ezt a fát a famegmunkálás és az órakészítés számára.

A zebrafát csíkos alak jellemzi, amely zebrára emlékeztet. A zebrafát először 1773-ban jegyezték fel a brit vámbevallásban, amikor 180 darab zebrafát importáltak a Mosquito Coastról, egy brit gyarmatról (ma Honduras Köztársaság és Nicaragua), és 1810 és 1860 között általánosan használták a brit bútorgyártásban.
A fát jelenleg Közép-Afrikából (Gabonból, Kamerunból és Kongóból) importálják, és nagy alakzatú gesztje halvány aranysárga, amely különbözik a szijács nagyon halvány színétől, és keskeny csíkokat tartalmaz a sötétbarnától a feketéig. A zebrafa halványbarna is lehet, szabályos vagy szabálytalan sötétbarna jegyekkel, változó szélességgel. Szinte mindig negyedfűrészelés történik, hogy megkapja az izgalmas, váltakozó színmintát, és ezek a csíkok zebracsíkos megjelenést kölcsönöznek a szívfának, innen ered a zebrafa elnevezés is.

A Dalbergia sissoo, más néven észak-indiai rózsafa egy gyorsan növekvő, szívós, lombhullató rózsafa, amely az indiai szubkontinensen és Irán déli részén honos. A nemzetközileg értékesített rózsafa legismertebb gazdasági fafajtája, de tüzelőfaként, árnyékolóként és menedékként is használják.
A teak után Bihar legfontosabb termesztett fafája, amely India legnagyobb rózsafa termelője. Biharban a fát utak szélére, csatornák mellé ültetik, valamint teaültetvények árnyékfájaként. Szintén gyakran ültetik a dél-indiai városokban, például Bangalore-ban.

A hatalmas tölgy az erő és a kitartás közös szimbóluma, és számos ország nemzeti fájának választották. Angliában a tölgy legalább a 16. századig nemzeti szimbólum volt, amelyet Shakespeare gyakran használt az örökség és a hatalom közvetítésére.
Angliában ma a tölgy a nemzet történelmének, hagyományainak és vidéke szépségének szimbóluma. A tölgyfa drága, mert keményfa. A keményfák sűrűbbek, erősebbek és tartósabbak, de sokkal lassabban nőnek, mint a puhafa, ami drágábbá teszi őket. Mivel a tölgy ellenáll a mindennapi kopásnak, miközben természetes szépséget kínál, szinte minden lakberendezési stílushoz illeszkedik, mint igazán stílusos és elegáns elem.

Az olajfát az Olea europaea fáiból tenyésztik. Gazdag és élénk színe, amelyet megjelenése, sűrűsége, egyenes szemcséje és finom textúrája miatt világszerte nagyra értékelnek. Eredetileg a Földközi-tenger keleti partvidékén találták az olajfa nagyon erős, de nagyon érzékeny a külső elemekre és a rovarok támadásaira. Emiatt általában csak beltéri bútorokhoz, például faórákhoz és tapas tálkhoz használják.
Vizuálisan az olívafa feltűnően gazdag és színes megjelenést kölcsönöz, így kiválóan használható dekorációs tárgyakhoz, amelyek könnyen és magas fokon polírozhatók.

A juhar Amerika egyik legkedveltebb fája, és a juhar több évszázadon átívelő története ugyanolyan érdekes, mint maga a fa.
A juharfák több száz éve léteztek Észak-Amerikában, és a cukros nedvet az őslakosok gyűjtötték be. A modern juharfa története azonban 1663-ban kezdődött, amikor Robert Boyle vegyész leírta az "új világ" fát az európaiaknak. A bennszülöttek által használt cukorkészítési eljárás leírása mellett megemlítette a juharfa további érdekes felhasználásait is, például azt, hogy az amerikai őslakosok hogyan főztek köhögés elleni gyógyszert a fa belső kérgéből, hogyan készítettek szappant a hamuból, és hogyan használták a telepesek a kérget festékként. Idővel az emberekről ismert volt, hogy tavaszi tonikként fogyasztották a nedvet, míg mások máj- és veseproblémák kezelésére fogyasztották.

A mangófának nincs nagy jelenléte a világpiacon, azonban gesztfáját Indiában még mindig széles körben használják olcsóbb bútorok, hangszerek és padlóburkolatok gyártására.
Számos oka van annak, hogy a mangófa ​​jelenleg nagy népszerűségnek örvend, az első a hét és tizenöt év közötti növekedési sebesség miatt. A második előny az, hogy a betakarítás nem igényel kiterjedt feldolgozást, fűszerezést és szárítást. A vágás után szinte azonnal elküldhető a végső feldolgozásra, és a harmadik ok, amiért a mangófa ​​világszerte növekedést tapasztalt, az az, hogy számos magja és vizuális jellemzői hasonlóak a népszerű teakfához.